4.lépés: Anyagok feltöltése, szövegformázás, képbeillesztés
Amikor befejeződött a bejegyzés elkészítésének a tartalmi része, akkor következik a WordPress saját szerkesztőjébe történő beillesztés és formázás. Ekkor történik meg az egyik fő mozzanat is: nevet adunk a gyereknek! Soha nem kezdek bejegyzést írni, úgy, hogy már megvan a cím – ez általános iskolában működött utoljára, elvégre is ott a megadott címtől kivirágzó gondolatainkat vetettük papírra, itt pedig fordítva történik. Az írott tartalom inspirálja a cím születését. Fontos, hogy hangzatos, figyelemfelkeltő és nem utolsó sorban témába illő legyen. A jó cím félsiker, mivel a mai rohanó világban – gondoljunk csak az újságokra, vagy digitális sajtóra – a cím, a termék neve adja el magát az árút, esetünkben a bejegyzésünket. Soha nem értettem azokat a blogokat, ahol mondjuk sorszámmal vannak jelölve a bejegyzések. Én, mint olvasó sem vagyok képes követni, hogy melyik sorszám melyik eseményhez, vagy témához kötődik, a későbbiekben pedig szerintem még a blogger számára is lehetetlen vállalkozás egy-egy gondolat visszakövetése.
A cím után jöhetnek az alcímek és a szöveg tagolása. Az alcímek elméletben azért is fontosak, mert máshogy rangsorolják az internetes keresők robotjai ezeket a szakaszokat, mint a sima szöveget. Az olvasóknak is szívességet teszünk a tagolással, főleg, ha egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzést, vagy tanulmányt írunk ki magunkból, ezzel is segítve a navigációt.
A szöveg külalakja és formája is árulkodhat felkészültségünkről. Személy szerint zavarónak tartom a nem kiegyenlített sorvégeket. Az írott sajtóban, akár hasábba szedjék akár egész oldalra nyújtsák a cikkeket, kiegyenlítik a sorok végeit, hogy azok ugyanolyan egyenesen illeszkedjenek a margóhoz, mint a sorok elején, ezzel rendezettebbé válik a szöveg – esztétikailag pedig mindenképp megnyerőbb.
Miután már minden a helyén, jöhet a hivatkozások elhelyezése, amelyek működését érdemes úgy beállítani, hogy ha az olvasó rájuk kattint, a megnyíló oldal új böngészőfülre, vagy teljesen új böngésző ablakban nyíljon meg. A legtöbb elvándorlás oka pont az, hogy a linkek az ugyanott megnyílva elirányítják az olvasóinkat az oldalunkról. Az adott témában írt bejegyzés hitelességét viszont a külső oldalak adatai egyértelműen növelik, tehát érdemes használni ez a funkciót is.
A képek és videók beágyazását hagyom mindig utoljára, mert ezekkel elég sokat lehet variálni és kell is, hogy megfelelő formai és vizuális hatás jöjjön létre. Visszatérve a WordPress szövegszerkesztőjére: az óvatlan júzer hülyét kaphat (mint ahogy én is) a ténytől, hogy a szépen formázott bejegyzés publikálás után, élesben, a blog hasábjain teljesen máshogy fest, mint szerkesztőnézetben. Ennek kiküszöbölésére ajánlott a Mentés és az Előnézet gombok sűrű nyomogatása. Egyetlen sortörés is meghozhatja a megváltást vagy ellenkezőleg, előidézheti a katasztrófát, amely a bejegyzés külalakjának szétesésével jár.
Technikai szempontból fontos a meghatározni a posztunk kategóriáját, illetve címkéit. A kategóriában érdemes jól leszűkíteni a blog repertoárját – így olyan kifejezések választása javasolt, amely alá simán befér bármely téma / maximum két kategória legyen igaz a posztra. A címkék terén is betartani a mértékletesség elvét, a több nem feltételenül jobb.
